A nagyfeszültségű{0}}kapcsolóberendezések összetétele

Funkcionális modulok szempontjából a nagyfeszültségű kapcsolóberendezések főként olyan alapvető elemekből állnak-, mint a szekrény, a gyűjtősínrendszer, a megszakítók, a leválasztó kapcsolók, a földelő kapcsolók, a műszertranszformátorok, a túlfeszültség-levezetők, a másodlagos vezérlőáramkörök és a védelmi eszközök. Ezek az alkatrészek együtt működnek a törési, leválasztási, mérési és védelmi funkciók elérése érdekében.

 

1. A kabinet felépítése: A védelem és támogatás sarokköve
A szekrény a nagyfeszültségű{0}}kapcsolóberendezések fizikai váza, amely nagy szilárdságot, korrózióállóságot és jó tömítést igényel. Szerkezete jellemzően fém-zárt kialakítású, kézikocsis és rögzített formában egyaránt kapható. A szekrény belseje válaszfalakkal van felosztva funkcionális területekre, például gyűjtősínrekeszre, megszakítórekeszre, kábelrekeszre és másodlagos vezérlőrekeszre. Ezeket a területeket fém válaszfalak vagy szigetelő lemezek választják el, hogy megakadályozzák az ív felvillanását és a rövidzárlati baleseteket. A szekrény védettségének el kell érnie az IP4X-et vagy magasabbat, hogy ellenálljon a pornak és az idegen tárgyaknak, valamint nyomáscsökkentő csatornával is fel van szerelve, amely belső hiba esetén gyorsan kisüti az ívenergiát, így biztosítva a berendezés biztonságát.

 

2. Gyűjtősínrendszer: Az erőátvitel "aortája".
A gyűjtősínrendszer a nagyfeszültségű kapcsolóberendezések magvezető eleme, amely felelős az elektromos energia elosztásáért a bejövő kapcsokról az egyes kimenő áramkörök között. A gyűjtősínek jellemzően nagy vezetőképességű rézből vagy alumíniumból készülnek, téglalap vagy kör keresztmetszetű -a bőrhatás és az ellenállásvesztés csökkentése érdekében. A gyűjtősín csatlakozások csavarozást vagy krimpelést igényelnek, hogy biztosítsák az érintkezési ellenállást a megadott értékek alatt, és megakadályozzák a helyi túlmelegedést. A szigetelési teljesítmény javítása érdekében a gyűjtősín felületeit gyakran hőre zsugorodó szigetelő csővel burkolják, vagy szigetelőlakkkal vonják be, és tartószigetelőkkel rögzítik, hogy megakadályozzák a vibráció vagy a rövidzárlati ütések miatti elmozdulást.

 

3. Áramköri megszakító: A nyitás és zárás "végrehajtója".
Az áramkör-megszakító a nagyfeszültségű kapcsolóberendezés magvédő eleme, amely normál vagy hiba esetén az áramköri áram megszakítására szolgál. Szerkezete érintkezőrendszerből, ív{2}}oltókamrából, működési mechanizmusból és szigetelő közegből áll. Ha rövidzárlat vagy túlterhelés lép fel az áramkörben, a megszakító gyorsan megszakítja a kioldóegységen áthaladó áramot. Az ívoltó kamra az elektromos ív energiáját használja fel arra, hogy nagy nyomású gáz- vagy vákuumkörnyezetet hozzon létre, megnyújtja és lehűti az ívet, amíg el nem alszik, megelőzve a berendezés károsodását. A modern megszakítók többnyire vákuumot vagy SF6 gázt használnak szigetelő közegként, amelyek erős megszakítóképességgel, hosszú élettartammal és alacsony karbantartási igényekkel rendelkeznek.

 

4. Leválasztó kapcsoló és földelő kapcsoló

"Kettős biztosítás" a biztonsági leválasztáshoz A leválasztó kapcsoló a feszültség alatt álló alkatrészek leválasztására szolgál a karbantartás során, ezzel biztosítva a kezelők biztonságát. Felépítése egyszerű, az érintkezők között nincs ív{1}}oltó eszköz; ezért csak a megszakító kioldása után működtethető. A földelő kapcsoló a berendezés földelésére szolgál, felszabadítja a maradék töltést, és megakadályozza a véletlenszerű áramellátást. A kettőt gyakran mechanikus reteszelő eszközökkel kapcsolják össze a helytelen működés elkerülése érdekében. Például, ha a leválasztó kapcsoló nincs nyitva, a földelő kapcsolót nem lehet bezárni; ha a földelő kapcsoló nincs nyitva, a megszakító nem zárható, így több rétegű biztonsági védelem alakul ki.